Néhány mesekönyv illusztrálva
Pálfi György
Örvendetes, hogy csak a múlt héten tíz illusztrált gyermekkönyv jelent meg hazai kiadóknál. Biztató, hogy egyre igényesebbek a kiadók, mégis, néha elkelne az a bizonyos lektorátus a Várban - most szigorúan szakmai funkcióját visszasírva -, mely bizony elismert szakértőkből állt, s nem félt használni a "Nem sokszorosítható!" bélyegzőt, ha úgy találta, nem vetne jó fényt könyvkiadásunkra a lipcsei könyvvásáron egy színvonaltalan képeskönyv. Persze a kiadóknál, annál a Móránál megfelelő fékek működtek ilyen téren is. Most csak úgy találomra nyolc kiadványról essék szó, messzemenően az illusztrációk, nem pedig a tartalmi produktum felől. Nézzük az illusztrátorok abécé sorrendjében:
Berg Judit: Cipelő cicák a városban. Rajzolta: Agócs Írisz, ki végre sutba dobta a pálcikalábúakat, de dinamikus bizonytalanságát bizony még nem győzte le. Miről is van szó. Gyorsan kifestett vázlatok, kiforratlan, de főleg léptékhibás kompozíciók, melyekből így legalább négyféle nagyítás és kicsinyítés kerekedik, ahogy a képszerkesztés és szövegpárhuzam diktálta. Vagy óriási krétaszemcsék az akvarellpapíron, vagy szinte tollkontúr a gombfestékes tónusok körül, iskolásan. Keményen dolgoztatva a fókuszálókánkat, pedig az a szövegre lett kalibrálva mondjuk harminc centiméterre a papírtól. A fejezetválasztó oldalakon a Clarendon betű, mely gyakran használatos angol magazinokban, idegen a könyv amúgy is eklektikus tipográfiájától. Agócs Írisz vázlatos képi nyelve még nem érett, nem homogén, mégis, valami miatt sikeres. Talán a kiadónak, vagy valaki másnak erős az érdekérvényesítő képessége.
Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában, a szerző rajzaival. Tévedés lenne azt hinni, hogy egy radikálisan leegyszerűsített ábrázolás csak, mert a szerző adja elő, ugyanazt a minőséget képviseli, mint a szöveg. Kell hozzá valami még, mely nehezen meghatározható, viszont a holland Dick Bruna megcsinálta. (www.nijntje.nl) Az óvodában Bogyó és Babóca Dongó néninél bizony plázás kifestőkönyv figuraként kellene, hogy érezze magát, még Gömbi is, aki persze a kiscsoportba kerül. Adekvát az óvodás kiszínezés, felnőttes viszont az írisz, a "verlauf" az elefántlábú pók mögött... Ki ne emlékezne Bálint Ágnes Futrinka utcájára Kende Márta kicsit béna rajzaival, melyekből nem a rajzi tudás, de erős szellem viszont sugárzott. Nem sokat beszélve E. H. Shepard bácsi rajzi kvalitásáról a Micimackóban. Sajnos a szöveg sok helyen "ragad" az alsó vágáshoz, s az Avant Garde betű is nagyon avantgard ide.
Finy Petra: Lámpalány meséi Gyöngyösi Adrienn rajzaival. Magas minőséget képviselnek az illusztrációk, arányos, kulturált, tökéletes a tipográfia is, Pintér József munkája. A vektoros, mégis manualitásban erős illusztrációk finomak, érzékenyek, itt még a fentebb említett verlauf is ide illő, hisz tudatos, ízléses grafikai effekt. A kép és szöveg harmóniája megnyugtató, tükör-margó rendben, öröm kézbe venni a könyvet.
Wass Albert: A zenélő ezüstkecske, Makhult Gabriella illusztrációival. Az amúgy klasszikusan kommersz meseszerkezet mellett látható viszont Trockij-szemüveg, meg svájci sapka, Háryjánosos csizmáskatona meg bádog ereszcsatorna, pettyes műanyag laszti meg még csavarkulcs is, meg még több svájci sapka, cigányt viszont nem hozattak a végén, úgy járták a csárdást, míg bele nem fáradtak. Erőteljes a színvilág, pasztellként használja az illusztrátor az akvarellceruzát, inkább látványtervek egy népszínműhöz, mintsem kész illusztrációk.
Mosonyi Aliz Piroska és a farkasa Molnár Jacqueline rajzaival megint kitűnő könyvtárgy. A semleges tipográfia ismét Pintér Józsefet dicséri, a képek pedig mindenféle mércével mérve is színvonalasak. Bátor, sajáttónusos applikációk, faktúrák, egyedi formák, grafikus festészet ez a javából, méltó minőség Mosonyi Aliz humorához.
Szilágyi Ákos: Kisbab és a negyven rabló, Nagy Eszter rajzaival. Érett, nagyvonalú a redukció a rajzokban, Réber sem csinálhatta volna szebben. Artisztikus, egyben dekoratív, szerencsére cseppet sem gügyög, mivel: "suskus suskus rendőrkuss / bunkósvégű verbunkuss" - felnőttség ez a legkomolyabb fajtából! Ahogy Klee rajzolt a kis Felixnek, felelősen.
Lázár Ervin: A kalapba zárt lány. Rajzolta: Pittmann Zsófi. Az elő- és hátulzék gyönyörű, csak az a gyöngyfülbevalós lány ne nézne így! Nem a réberi Lázárt keresem, hisz számtalan értelmezés lehet jobb, vagy épp pontosabb, hanem a földtől való elemelkedettség hiányzik a rajzokból. A kis herceg pilótája saját rajzolatú ládáját a lyukakkal, vagy a csillagjait szinte mindenki megszerette, hisz a fikció és a rajz egyforma távolságra volt a reálistól. A kalapba zárt lányban viszont a reális villamos egy régi, de piros buszmegállóban áll, a lány húsz körme mind cinóbervörös, a ruha alól kilógó bugyogója kék pöttyös, mindezekkel zavarba ejtve az örök Lázár-rajongókat.
Tótfalusi István: Meseország lakói, Takács Mari illusztrációival. Örök vita, vajon a részletgazdag, narratív, vagy az egyszerű a hatékonyabb a befogadó felé. A minőség a hatékonyság kulcsszava, a sík, a tér, a kontúr, a tónus ezer és egy variációja egyediséggel, gyakorlott technikával, kellő rajzi felkészültséggel. Takács Mari letisztult alakjait realista módon, a saját világukban valódi ön-és vetett árnyékkal, beleképzelhetős tériséggel ábrázolja, festi meg, megépíthető, kifaragható bábukként, mégis önálló, animálható kompozíciókban. Kár, hogy a kenyérszöveg is négyszín, elég lett volna, hogy a címek vezessenek át a gazdag színvilágból a fekete szövegbe.
Összegzésként fontos leszögezni: nem árt, ha egy kiadvány képi és tartalmi minősége összecseng, hisz ezeket a fajta könyveket vagy az ismert szerző, vagy a képi csomagolás adja el, de a legideálisabb, ha mindkét összetevő kellő magasságban, egyazon polcon, közös felületen érvényesül.
IBBY-díjas alkotók (laudációk)
Wilbur, a kismalac egész élete a véletleneken múlik. Amikor világra jön, a gazda úgy ítéli, a csenevész, ványadt kismalacot nem érdemes fölnevelni. Csakis a lánya, Fern jó szívén múlik, hogy Wilbur életben marad. Sőt szerető gondoskodásnak hála, szépen gyarapodásnak indul, aztán barátokra talál a farmon a libák, a birkák és a tehenek között. Leghűségesebb társa Charlotte, az okos pók, az istálló sarkában kifeszített háló lakója. Az idillt az zavarja meg, amikor az egyik állat Wilbur tudomására hozza, miért táplálja őt oly gondosan a gazda. A kismalac kétségbeesik; nem akarja szalonnaként végezni. Ki kell találnia valamit, ha életben akar maradni, és ki más lenne ebben segítségére, mint Charlotte? Zseniális tervet eszel ki Wilbur megmentésére. Hálójában másnap reggel egy felirat jelenik meg: CSODAMALAC. A "csodamalac" persze csodás események főszereplőjévé válik... (Móra Kiadó, 2007.)
A Cerkabella Kiadó május 28-án új kiadvánnyal jelentkezik. A kiadó ezúttal is a finn könyvek közül válogatott.