A legfrissebb szám tartalmából
 IBBY-díjas alkotók (laudációk)
Beszélgetés Kovács András Ferenccel
Beszélgetés Takács Marival
Valahol el kell kezdeni - A jogerő legyen veled (Bartos Károly)
Kik írnak a Csodaceruzába? (Bartos Károllyal beszélgettünk)
Réber László "gyerekrajzai" (Székely András)
A csodafa igazi hangja (Lehotka Ildikó és Gábor)
Macskakirálylány (Tamás Zsuzsa)
Úri szabó
Békés Márta versei elé
Lackfi János
A kicsi csillag, aki nem tudott számolni
Henry de Montety
A siker több mindent is jelenthet
(Beszélgetés a Vivandra Kiadó vezetőjével)
Az eldöntethetetlenség ünneplése
(Nagy Boldizsár)
Egy szeretetfilozófia rekonstruálása
(Fenyő D. György)
A királynő hírnöke (Bartos Károly)
Sárkány a lépcsőházban
Jól kezdődik
(Gombos Péter)
Sárkány a lépcsőházban
Márió mesekönyve
(Dávid Ádám)
Hogyan, s mivel a mit? (Bologna - 2008)
(Pálfi György)
Százéves lenne Aszlányi Károly (Dóka Péter)
Cser-reál, avagy egy kalandregényszerző a két háború közti MAgyarországon
(Laurenszky Ernő)
Korábbi számok
BLOG- ÉS WEBAJÁNLÓ
Gyermekkönyvszerzők
és Illusztrátorok Egyesülete
Borogdai Zsuzsanna
Nagy László
Pásztohy Panka
Élet - Irodalom - Svédország
HUNRA Blog
(Magyar Olvasástársaság)
Könyvtárostanárok
blogja
Mezei Ildikó
Kiskovács Eszter
Agócs Írisz
Szántói Krisztián
Julie Fromme Fortenberry (angol)
Steklács János
Nagy Boldizsár
WEBAJÁNLÓ
BUKSI
GYERMEKIRODALMI ADATBÁZIS
PAGONY
CSIMOTA
NAPHEGY KIADÓ
MÓRA KIADÓ
EGYSZERVOLT
CERKABELLA KIADÓ
MESE.LAP.HU
GYERMEKIRODALOM.LAP.HU
Programajánló
 Réber László grafikusművész kiállítása
2008. április 26 - augusztus 3. a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában
|
A siker több mindent is jelenthet
Beszélgetés a Vivandra Kiadó vezetőjével
Ágoston Alexandrával, a Vivandra Kiadó tulajdonosával Nagy Boldizsár beszélgetett
 - Hogyan alakult a kiadó? Milyen célkitűzésekkel, profillal?
Az az igazság, hogy mi semmi ilyesmit nem terveztünk meg magunknak. Nem akartunk különösebb programot sem végig vinni, váratlanul, szinte véletlenül jött az ötlet a kiadó létrehozására. Kétszemélyes családi vállalkozásként működünk, a kiadó mellett mindkettőnknek komoly hivatása van. Úgy kezdődött, hogy három éve Stockholmban meglátogattuk egy barátunkat, és megláttuk náluk a polcon az eredeti Kaki könyvet és a Halál könyvet. A Hajkönyv is tetszett, ez volt Pernilla Stalfelt első könyve. Én egyébként nagyon sokáig nem értettem, hogy miért éppen haj, mit lehet és főként miért kell erről ennyit írni, aztán akkor értettem meg, mikor kiderült, hogy a gyerekem úgy tud csak minden este elaludni, hogy az én hajamat keresi, fogja. Lehet hogy a haj valami különös misztérium... Idővel ki szeretnénk adni majd ezt a könyvet is. De visszatérve a kérdésedre: a Vivandra kiadó úgy alakult, hogy megtetszettek ezek a gyerekkönyvek és mivel volt egy kis megtakarított pénzünk, eldöntöttük, hogy kiadjuk őket kétezer példányban. Semmi további cél nem lebegett a szemünk előtt.
- Ezek szerint nem volt semmilyen ideológiai koncepció amögött, hogy ilyen merész könyvekkel jelentetek meg a gyerekkönyvpiacon? Azért nem igazán a konzervatív magyar vásárló gyomrának valóak, szinte robbantak.
- Komolyan mondom, én erről nem tudtam (nevet). Vagy nem is érdekelt. Nálunk a könyvkiadás teljesen vak, dilettáns módon, hirtelen felindulásból és eszement lelkesedéssel indult. Minden nagyon gyorsan lezajlott. Én úgy gondoltam, hogy ha ezek a könyvek nekem tetszenek és kiadjuk őket, akkor biztos, hogy sikerük lesz itthon. Nem volt küldetéstudatunk és nem akartunk reagálni semmire, annyit szerettem volna, hogy legyenek elérhetőek magyar nyelven is ezek a könyvek. Bár emlékszem, az első rosszabb érzés akkor ért el, mikor Bolognában, a gyerekkönyvvásáron, ahol a svéd kiadóval a szerződést megkötöttük, odamentem megmutatni a többi magyar gyerekkönyvkiadónak, hogy mit tervezünk. Nem nagyon biztattak.. Ekkor gondoltam először arra, hogy talán nem fogják itthon szeretni a könyveinket. Pedig én azt hittem, lesz itthon legalább kétezer olyan kisgyerekes pár vagy szülő, nagyszülő, aki hasonlóan hozzánk kicsit nyitottabb és tetszik majd nekik az, ami nekünk, de sajnos kiderült, hogy nem jól gondoltuk. Ilyen szempontból persze csalódás, viszont minden egyes könyvmegrendelés akkora öröm, hogy rögtön csomagolok, rohanok a postára és adom fel a könyveket (nevet).
Mit lehet tudni a fordítóról?
A könyveket egy Stockholmban élő barátom fordította, Polonyi Benignának hívják. Az interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot egymással, míg dolgozott. Voltak kis nehézségek azzal, hogy a könyvek tele vannak olyan svéd nyelvbeli furcsaságokkal, amiket nem lehet éppúgy átadni és ki kellett a szövegben találni teljesen más, de megfelelő szövegrészeket. És persze az illusztrációkhoz is tökéletesen alkalmazkodni kellett: minden egyes szövegrészhez kapcsolódik egy vagy több kép, úgyhogy nem nagyon lehetett eltérni az eredetitől. Amikor Svédországban és Magyarországon a gyerekeink már elaludtak, akkor kezdtünk el dolgozni, éjjeleken át egyezkedtünk-vitatkoztunk a szövegen. Azon például, hogy mi legyen a 'kaki' szó helyett, hajnalokig tanácskoztunk, találgattuk, hová melyik szinonima illik majd a legjobban (nevet).
Milyen tapasztalataitok vannak a terjesztéssel kapcsolatban? Mit szóltak a kaki-halál témához a könyvesbolthálózatok?
A mai napig is sajnos ez a legnehezebb része a kiadói munkának. Kisterjesztőknél lehetett először kapni csak a könyveket kis példányszámban, de ennek is nagyon örültünk. Próbálkoztunk nagyobb hálózatoknál is, nagy sokára sikerült velük megállapodni, az egyik legnagyobb terjesztő kivételével, amelyik egy Pernilla Stalfelt könyvet sem vett át bizományi terjesztésre. Ezen nagyon meglepődtem, nem hittem, hogy ilyen akadályok lesznek majd. A másik probléma pedig az a mai napig is, hogy ha át is veszik a könyveket, nem lehet őket látni a polcokon. Egyszer bementem egy könyvesboltba, hogy megnézzem, árulják-e a Kaki könyvet. Kérdeztem az eladót, lehet-e kapni, mondta, hogy lehet. Elkezdte keresni, végül kikötöttünk az ezoterikus könyvek polcánál, ott tartották a gyerekkönyvek helyett. Annyira mulatságos volt a helyzet és olyan zavarba jöttem attól, ahogy nézett rám az eladó kezében a könyvvel, hogy gyorsan megvettem, amiből otthon a szekrényben több százat tárolunk. De ezektől nem keseredem el. Néha a boltokban láthatóvá teszem a könyveinket, mikor senki nem figyel (nevet). De ugyanakkor nagyon sok rajongója is van a Pernilla Stalfelt-könyveknek. Marék Veronika a kezdetektől fogva támogatott, neki nagyon tetszenek. Azt mondta, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa, és hogy nem kell elkeseredni, hogyha hirtelen azt látom, hogy ami szerintem zseniális, az nem kell senkinek.
A visszaigazolásokból mit látsz, ki a közönségetek?
Érdekes, hogy nem igazán az a korosztály érdeklődik, akire én számítottam. Szóval nem a kisgyerekes szülők, hanem a kamaszok, a fiatalok, akik főleg a Kaki könyvből poénként sokat vásároltak. De persze minden vásárló értékes és ki tudja, kinek a polcára kerül végül a könyv. Egy időben - persze jogszerűtlenül - pdf-ben terjedtek a könyv lefotózott oldalai a neten, ezeket talán még ma is le lehet töltögetni innen-onnan. Az viszont rossz érzés, hogy több blogon anélkül írtak a könyvekről, hogy ismerték volna, csak hallottak róla és teljesen elutasították őket. A magyar szülőknek pedig úgy látom, talán az nem teszik a könyvekben, hogy nem az ismert, kész válaszokat nyújtják olyan nehéz kérdésekre, hogy mi a halál, mi a szerelem, satöbbi. A Stalfelt-könyvek mindig több lehetőséget kínálnak a kérdésekre, bemutatják, hogy mi, felnőttek hogyan látjuk, éljük meg az élet fontos kérdéseit, történéseit, mit tapasztaltunk, ezeket is öniróniával, szövegbeli és képi humorral. Szerintem azért is jó ez a forma, mert a szülő, aki felolvassa, vagy a gyerekkel együtt olvasgatja a könyvet, ő is hozzáteheti a saját véleményét, elmesélheti a saját tapasztalatait a gyászról vagy a szerelmi csalódásról. Ezekről nagyon fontos beszélni már gyerekkorban is, főleg, ha a gyerek kérdez, de talán korábban is lehet és érdemes. Különösen a halál nagyon érzékeny téma. Az életünkhöz tartozik, hogy találkozunk a halállal, és nagyon rossz, mikor erről nem mondanak a gyereknek egyáltalán semmit, vagy csak olyan közhelyeket, hogy 'elment', 'már nem jön vissza' vagy kitalálnak nekik mindenféle ködös történetet.
Mit tudsz a könyvek külföldi fogadtatásáról?
Természetesen a skandináv országokban a könyvek nagyon népszerűek, de Oroszországban is megjelent a sorozat néhány kötete, és a déli országokban is, spanyolul, olaszul, sőt, katalán nyelven is. Kanadában és Németországban nagyon nagy sikere volt, a Kaki és a Halál díjakat is kaptak. Nálunk nemrég jelent meg a Szerelem Könyv és a Ne bánts könyv, ez utóbbi az erőszakról, toleranciáról szól. A Ne bánts-ot megrendelésre írta a szerző, a svéd oktatási misztérium felkérésére, a svéd iskolák alsó tagozatában minden gyerek kapott belőle. A könyv olyan sikeres lett, hogy végül bekerült kereskedelmi forgalomba is, és jöttek hamarosan a fordítások is.
Ti kaptatok valamilyen visszajelzést iskoláktól, szakemberektől?
Néhány alternatív módszerrel működő iskolától kaptunk és rendeltek többen a könyvtáraikba is. Ugyanakkor egy könyvesboltban hallottam, hogy a legtöbb pedagógus már a borítótól és a címtől is elborzad. Örülünk annak, hogy gyerekkönyvkritikusok is foglalkoztak a könyvekkel elismerően, ugyanakkor pedig a témával foglalkozó szakemberek (pszichológusok) nagyon fontos könyveknek tartják.
Azóta kiadtatok több könyvet is.
Igen, a lelkesedésünk nem múlt el. A Cuvelier-könyvre (Amikor életemben először megszülettem) Bolognában találtuk rá, élőben nem is láttuk, csak egy prospektusban találtunk leírást, részleteket, illusztrációkat belőle. Én már ez alapján beleszerettem, a könyvfesztivál után fel is vettük a kapcsolatot a francia kiadó ügynökségével. A fordítás itt is nehéz munka volt, a szövegrészek oldalanként egy-két mondatból állnak. Nem engedheti meg magának a fordító ilyen képeskönyveknél, hogy kihagyjon egy-egy szövegrészt, vagy árnyalatot, hogy elkövessen akár apróbb hibákat, amely esetleg egy regény esetében nem is tűnik fel. A magyar változat végül szerintem sokkal játékosabb, izgalmasabb lett az eredetinél. Arra, hogy a könyv kereskedelmileg sikeres legyen, itt már nem is számítottunk, bár ma is úgy gondolom, hogy egy egészen különleges, kivételesen értékes könyvet sikerült megjelentetni. A személyes kedvencem. A könyveink nem szerepelnek az eladási toplistákon, bár erényeik miatt akár ott is lenne a helyük. De annyi minden tényezőnek kell együtthatnia a sikeresség érdekében! Aztán indult a Marék Veronika-Richly Zsolt sorozatunk, a Kockásfülű-képregények. A könyvek az eredeti, kultikus rajzfilmsorozat történetei, de újragondolva, újrarajzolva, mert nyilván nem él meg képregényben az, ami filmen működött. Ugyanakkor az eredeti alkotók személye garancia arra, hogy a rajzfilmsorozat történeteinek és képi világának már 30 éve szeretett bája, kedvessége, a szereplők "harcai", a Kockásfülű Nyúl segítségével happy enddel záruló események ma is kedveltek. Ezek a legsikeresebb könyveink mindenféle értelemben.
És a kotta-könyv?
A KippKopp kottánk (Kippkopp és Tipptopp) sem tekinthető sikeresnek üzleti fogalmak szerint, de szakmailag nagyon magas színvonalú mű, amire büszkék vagyunk. Eddig mintegy négyszáz példányt adtunk el, ami kiemelkedő egy komolyzenei kotta esetében, bármilyen furcsának is tűnik az alacsony szám ismeretében. Tudjuk, hogy a kottákat másolják, annak ellenére, hogy a jogszabály tiltja, így biztosak lehetünk abban, hogy többször annyian használják és élvezik a kottás könyvünket, mint amennyien megvették. A zenét Tallér Zsófia szerezte, aki fiatal kora ellenére nagyon elismert filmes és színházi produkciók zeneszerzője (pl. Mundruczó Kornél filmjei, Gothár Péter színdarabjai, Egy bogár meséje, Pán Péter musicalek szerzője). Tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Zeneakadémián is. Zsófi kitalálta, hogy saját gyerekkori kedvence, Marék Veronika meséje alapján fog írni kis karakterdarabokat kezdő zongoristáknak, gyerekeknek, Veronikának pedig annyira tetszett az elképzelés, hogy örömmel készített illusztrációt és szöveget a zenéhez, a kottához.
Volt már bemutató?
Áprilisban volt a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában a bemutató, ahol a komplett művet előadták, volt vetítés és felolvasás, nagyon jól sikerült az este. De érdeklődnek a kotta iránt a tokiói Kodály Intézetben is.
Milyen könyveket terveztek még kiadni?
Lesznek Kockásfülűek, ez biztos, és szeretnénk újabb Pernilla Stalfelt-könyvet is. És gondolkodunk még nagyon sok mindenen, de egyelőre a jogok megszerzése időszakát éljük.
Ma már nem csupán megérzéseinkre hagyatkozunk, kikérjük barátaink, barátaink gyerekei, és a könyves piacot ismerő emberek véleményét is. Szeretnénk még nagyon sokáig jó könyveket megjelentetni!
|
A General Press Kiadó ajánlata
Sven Nordqvist: Kalapvadászat
Nagypapa egy reggel arra ébred, hogy nem találja a kedvenc kalapját. Rögtön nekilát megkeresni, de a kalap nem kerül elő, mintha csak a föld nyelte volna el. Sajnos sem Villám, az ásító házőrző, sem a cserfes Tyúkanyó, sem Kanavász, a mesterszabó nem tudja, merre lehet. Ám a nagy keresgélés közepette Nagypapa csupa titokzatos tárgyra bukkan, amelyek gyermekkora egyik igen fontos napjára emlékeztetik. Sven Nordqvist, a számára világhírnevet hozó Pettson és Findusz-történetek, valamint a Mú mama-sorozat szerzője és illusztrátora ezzel a könyvével lopta be magát először a svéd gyerekek és szüleik szívébe.
KÖNYVTÁR
Gyerekkönyvtár
A kaposvári Megyei és Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárának ajánlata
 Wilbur, a kismalac egész élete a véletleneken múlik. Amikor világra jön, a gazda úgy ítéli, a csenevész, ványadt kismalacot nem érdemes fölnevelni. Csakis a lánya, Fern jó szívén múlik, hogy Wilbur életben marad. Sőt szerető gondoskodásnak hála, szépen gyarapodásnak indul, aztán barátokra talál a farmon a libák, a birkák és a tehenek között. Leghűségesebb társa Charlotte, az okos pók, az istálló sarkában kifeszített háló lakója. Az idillt az zavarja meg, amikor az egyik állat Wilbur tudomására hozza, miért táplálja őt oly gondosan a gazda. A kismalac kétségbeesik; nem akarja szalonnaként végezni. Ki kell találnia valamit, ha életben akar maradni, és ki más lenne ebben segítségére, mint Charlotte? Zseniális tervet eszel ki Wilbur megmentésére. Hálójában másnap reggel egy felirat jelenik meg: CSODAMALAC. A "csodamalac" persze csodás események főszereplőjévé válik... (Móra Kiadó, 2007.)
A könyvtár honlapja
MESE ÉS ZENE
A Csodafa igazi hangja
 A Csimota és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar különleges kiadvánnyal lepte meg a legkisebbeket: olyan mesét jelentettek meg, Marianne Poncelet csodás történetét, melyhez Orbán György zeneművet írt, s a lemez a kötet melléklete. Ráadásul Mácsai Pál narrációjával a mese szövege is hallható a korongon. A kötet szerzői-közreműködői mind-mind szakmájuk mesterei. A lemezhez Kocsis Zoltán írt ajánlót, a kötethez pedig Molnár Szabolcs utószót. Az ilyen, a szó legnemesebb értelmében összművészeti kiadványokra, főként a zenei nevelés elsorvadását-elsorvasztását tekintve, óriási szükség van.
Bővebben
Mérleghinta
 A Cerkabella Kiadó május 28-án új kiadvánnyal jelentkezik. A kiadó ezúttal is a finn könyvek közül válogatott.
Timo Parvela és Virpi Talvitie Mérleghinta című könyve 2006-ban elnyerte Finnország legrangosabb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját, a Finlandia Juniort. Részlet a zsűri indoklásából: Pí tapasztalatait füzetébe jegyzi fel, a történet magvát alkotó aforizmákként. Bővebben
Figyelő
Magyar animációk Brazíliában és Olaszországban (kultura.hu)
Kispokol - Marcel Ruijters: Inferno - Pokoli színjáték című könyvéről (prae.hu)
A magány ezer arca a múminkönyvekben (pagony.hu)
"Szép kis felfordulás, mondhatom" Berg Judit: Cipelő cicák a városban című könyvéről (prae.hu)
Bevizsgált mesék. Utazás Plutoniába (Könyves.blog)
Portréfilm Kovács András Ferencről (Duna Tv)
Kürti Emese: Az impala lumpol-e (Kerge ábécé) (revizoronline.hu)
A gyermekkönyvkiadás mindennapjai (Új Könyvpiac)
Papp Ágnes Klára: Van-e mese nyelv nélkül? (Lovász Andrea: Jelen idejű holnemvolt) (Élet és Irodalom)
|
